„Nem fogom minden évben meszelgetni a házat!” Valahonnan innen indulhattunk ki. 🙂
Alapvetően gyakorlatiasan próbáltam hozzáállni a dologhoz, mint általában. Elvégre Szilvi építészmérnök létére biztosan nem talált ki hülyeséget. Jó oka lehetett rá, hogy erre a szerkezetre esett a választása. Így egy csomó kérdésem volt az épülettel kapcsolatosan, melyek az épületszerkezetek nem ismeréséből fakadtak.
– Hogyan lehet ezt karban tartani?
– Évente vakolni kell kívül? És belül?
– Mennyire bírja az időjárást?
– Hogyan lehet bármit is rögzíteni a falakra? 30-40 év alatt azért párszor megváltoznak a felhasználási igényeink.
– Fa födém: Milyen lesz az akusztika? Milyen áthallások lesznek földszint és emelet között? Voltam én is gyerek, nem szerettem volna a szobám alatt aludni… 🙂
Azt tudni kell, hogy míg Szilvi tervezői szakirányon végzett az építészkaron, addig én a szerkezetin. Így a kreatív álmodozó mellett inkább a bevált megoldások embere vagyok. Persze szeretek kísérletezni én is, de nem feltétlen családiház léptékben, talán érthető okokból.
„Nem szeretnék műanyagba csomagolva élni!”
Mondta Szilvi.
Hát abban én sem, sőt, még az ablakot is büntetlenül ki szeretném nyitni. Nem kell a mai agyongépesített ház. Így én alapból maradtam volna a már számomra is sokat bizonyított tégla háznál egy természetesebb hőszigeteléssel, amihez jól passzol egy nehéz födém. Ezekről már tudjuk, hogy belátható a karbantartásuk és élhetően működnek. Ellentétben a szalma+vályoggal, ami számomra még teljesen új, ismeretlen. Ezért Szilvivel sokat kutakodtunk.
Átnéztük a piacon kapható építőanyagok fizikai és energetikai tulajdonságait, a bekerülési költségeket. Újra elővettem a Környezetbarát épületszerkezettan egyetemi jegyzeteimet is, hogy lássam a karbantartási igényeket. Voltak azért emlékeim arról, hogy jó ez a „vályogos téma”, de nagyjából ennyi.
Aztán az excelben összegyűjtött számok csak nem hazudtak:
A 17 cm vályogfallal egy remek hőtartó képességű falat kapunk (egyenértékű a 30 cm körüli égetett kerámia téglával). Gyorsan felfűthető és napokig tartja a melegünket, kevesebbet kell fűteni.
A 35 cm szalmabálával csúcsminőségű hőszigetelésünk lesz (egyenértékű kb 20 cm EPS-sel).
Árban kb ugyanott vagyunk, mint a „műanyagos” tégla + EPS kombóval.
Mindemellett a vályog és a szalma szuperül együtt dolgozik: Semmi műanyag nem kerül a szerkezetbe, „lélegzenek” a falak, remek a páraháztartás és nem kell penészedéstől sem tartani. Egészségesnek tűnik!
Ráadásul kiderült az is, hogy nem kell évente újravakolni a vályogházat sem. (huhh, fellélegeztem)
Számomra két kritikus kérdés maradt megválaszolatlanul:
– Fafödém áthallásait hogyan oldjuk meg? Nem akarok dübörgő gyerekek alatt aludni egy hosszú nap után.
– A vályog falakra hogyan lehet felrakni legalább egy polcot?
A födém témakörét úgy tűnik sikerült kezelnünk: Egészen nehéz rétegrendet rakott össze Szilvi a tartószerkezethez, illetve kellően lágy ágyazatra helyezni az emeleti padlóburkolatokat. Nagyjából az iskolapélda mentén haladtunk, tehát elviekben ennek már működnie kell majd a valóságban is.
A polcozás kérdéskörét egy hasonlóan megvalósult épület látogatása során zártuk rövidre: A vályogfalra rettenetesen körülményes rögzíteni. Így a földszinten a válaszfalakat mindenhol kerámiára cseréltük. (a kerámia falak nem okoznak gondot a külső vályogfalak között)
A gépészeti kérdésekben már nagyobb volt az összhang. Világmegváltó gondolatainkat a gépész tervezők is segítették megfelelő mederbe terelni, egy mai modern és kényelmes megoldást találva.
Összességében mondhatjuk, hogy egy high tech szalmaházban fogunk élni!
