Általában igyekszünk helyi megoldásokat keresni, ezek a leggazdaságosabbak. Illetve „gyüttmentként” (Martonon így hívják az újonnan betelepülő lakosokat) nem árt, ha már az elején új ismerettségekre teszünk szert. Falubéli ismerősöktől érdeklődtünk helyi vállalkozók után, akik meg tudják csinálni a fák kivágását, a tuskók kihúzását, a zöldhulladék elszállítását és a terep minimális rendezését. Szerencsére két szuper vállalkozót is javasoltak nekünk, akik rövid határidővel vállalták ezeket a feladatokat. Nekünk gyakorlatilag csak nyitni és zárni kellett nekik a telket, ők mindent zökkenőmentesen intéztek számunkra. Ez nagy segítség volt, hiszen a rengeteg teendő mellett igyekeztünk a kerítés építést is minél jobban sürgetni. (Ekkor még nem tudtuk, hogy a megfelelő kivitelező megtalálása és a hitel ügyintézés mennyire el fog húzódni…de erről még írunk külön.)
A szomszédaink felé mihamarabb meg akartuk csinálni a kerítést. Erre azért volt szükség, mert a meglévő kapun munkagépekkel szinte lehetetlen a közlekedés, az utca felől mindenképpen ki kell majd bontani a kerítést, szabad utat biztosítva a kertszomszédok irányába. Megterveztem a leendő kerítést: Mivel növénnyel szeretnénk futtatni ezt a részt, így drótháló kerítésre esett a választásunk. Viszonylag gyorsan kivitelezhető és nem igényel túl sok karbantartást sem.
Némi utánajárás után költség megtakarítás céljából mini építőtábort szerveztünk a családnak: elkészítettem a mennyiségelést, megrendeltem és kiszállítottam az építőanyagokat és három nap alatt felépítettük közösen a szomszédok felé az új kerítésünket. Nagyon ügyes volt a csapat! 🙂
