Először azt kerestük, egyáltalán melyik városok jöhetnek szóba, ahova költöznénk, ahol szívesen élnénk majd. Vidékiek vagyunk mindketten, így abban biztosak voltunk, hogy nem Budapesten képzeljük el magunkat hosszútávon, de munka miatt túl messzire se kellene nézelődjünk.

Szempontok gyűjtése

Nyilván ez teljesen szubjektív, kinek mi az, ami fontos. Nekünk ezek a következők voltak:

• Budapest közelsége (kocsival, tömegközlekedéssel egy órás távolság alatt!)
• Budapest kötöttpályás közlekedéssel is könnyen, jól elérhető legyen, ne legyünk a kocsi rabjai
• Szüleinktől se kerüljünk távolabb, inkább közelítsünk, ha lehet
• Önálló település legyen, jól kiépített
  – Ezt értve mind az utakra, közterekre, takaros utcákra,
  – De legyenek boltok, ovik, iskolák, éttermek, lakkosság-arányosan = ne túlterhelten
• Legyen valami kötődésünk

Ezek alapján elég jól kialakult a 2 esélyes, amikből leginkább hosszútávú elképzeléseink, érzéseink alapján döntöttünk. Néztük azt is, melyik település mennyire fejlődött az utóbbi időben, melyik jobb közlekedésileg és leginkább hogy ott sétálgatva, bejárva melyiket érezzünk magunkhoz közelebbinek.

Telek eladó?

A telek-kereséshez hasonlóan volt egy szempontrendszerünk, leginkább:

• megfelelő tájolás
• méret határon belül ( elég nagy hogy legyen kis kert is, de még megművelhető méretű)
• ár…nyilván a pici árakat nem lehet befolyásolni, de a reális kereteken belül maradjunk, ha lehet
• utca: takaros, barátságos, ki lehessen a gyerekeket engedni játszani
• távolság: központ, vasút, iskola, óvoda sétával vagy biciklivel jól elérhető legyen

Ezeket szem előtt tartva kerestük az opciókat. Először a netes ingatlan-gyűjtő portálokat néztük végig, állítottunk be hirdetés-figyelőt. Itt adtunk újra egy esélyt, hogy akár házat vegyünk, ne telket, ha azt találunk jó paraméterekkel, megfizethetően, aminek nem kell még egy vagyont költeni a felújítására – de ilyet nem találtunk.

Vadász-trükkök

A netes keresőkön nem sok ígéretes találat volt. Azokat azért megnéztük előben is, ismerkedtünk a környékekkel, de előrébb ezekkel nem jutottunk, így új „módszereket” kellett bevetnünk.

Megkértük a várost jól ismerő barátainkat, mutassák meg nekünk, melyek azok a környékek, utcák, amiket ők ajánlanának, merrefelé érdemes egyáltalán nézelődjünk. Ez nagyon jó kiindulási alap volt.

Ezután kutattuk az üresnek tűnő telkeket ezeken a részeken, otthonról a netes térképet nézegetve, az utcákat virtuálisan bejárva, majd kisebb gyűjtés után ezeket előben is megnézve és sétával, biciklivel bejárva az utcákat kerestük a lehetőségeket, szűrtük a találatokat.

Lett így 2 kiszemeltünk, amik úgy tűnt, teljesítik a feltétel-rendszrünket és üresek is voltak – már „csak” ki kellett deríteni, eladóak-e. Az egyik hamar kiesett, miután a tulajdoni lapot lekérve kiderült, hogy nemrég vette meg egy fiatal pár, vélhetően hasonló tervekkel, mint mi. Bántuk is azért de nem is, mert a másik telekbe jobban beleszerettünk, ideálisabbnak tűnt. Arról sikerült kiderítsünk, hogy egy állami cég tulajdonában van, ezzel viszont a kb. elérhetetlen kategóriába esett. Még nem adtunk fel, kaptunk hozzájuk kontaktokat, írtunk emaileket, próbáltuk elérni őket, de nem jártunk sikerrel.

Ekkor jött a csoda

…vagy inkább csodás baráti közbenjárás. 🙂

Kaptunk ugyanis egy tippet egy telek-esélyről, ami ugyan még em létezik, de két hosszú telek tulajdonosa fontolgatja, hogy a telkeik végeitől megválva, azt egyesítve eladnák az új telket, ami egy másik utcáról (a legjobb utcáról! 🙂 ) nyíló lenne így.

Nem húzom tovább, őt választottuk. Hosszú folyamat volt, mire a nevünkre került a telek, de úgy érezzük, megérte! Ennél jobb telket nem is kívánhattunk volna 🙂